1. arra a helyre. oda tedd. | ▸ ide , oda ▸ se ide, se oda

2. abba az irányba. oda nézz, ne ide!

3. ahhoz a helyhez viszonyítva. oda már közel van a falu.

4. abba az állapotba, helyzetbe. oda jutott, hogy ...

5. ritk <lelki tevékenységet jelentő kif-ek mellett:> arra a személyre, dologra. oda se hederít.

6. nép ott. oda messze.

7. ▸ ide , oda ide vagy oda az az 1000 ft már se ide, se oda!

8. (állítm-ként) elveszett, odavan. oda az egész nyaram.

1. meghatározott helyre, hely felé, ill. valakihez, valamihez. odamegy, odapillant, odatámaszt. | valakinek, valaminek szánva. odaköszön, odanyújt. | vmely dologra, ügyre. odafigyel.

2. kissé rég vmely ismeretlen helyen, távol. odahagy, odamarad.

3. úgy, hogy eltűnik, elpusztul. odavész, odaég.

4. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> oda-odanéz. ▸ nem oda buda! ▸ oda se neki!

1. <annak jelölésére, hogy a cselekvés a cselekvőre hat vissza.> védi magát; bízik magában; hányja-veti magát; ▸ magának él ▸ magának való | ▸ magánál van ▸ nincs magánál | biz: ▸ maga alatt van | (tbsz-ú alakban és közé, között, közül nu-val) a jelzett személyek saját közösségébe, közösségében, közösségéből. maguk közé fogadták. | <annak kif-ére, hogy a jelzett dolog vmely adottsága folytán elszenved, ill. előidéz vmely cselekvést, folyamatot.> a bor itatja magát; magába szívta a vizet. | (visszaható igéknek megfelelő szókapcsolatokban) ▸ védi, szégyelli, vhogyan viseli magát

2. (a visszaható jelentés háttérbe szorulásával, kül. ik-s igék formális tárgyaként) <túlzott mértékű cselekvés kif-ében.> agyondolgozza magát. | < el- ik-s, hangadást jelentő, mozzanatos igével.> elsikoltotta v. elkáromkodta magát. | < el- ik-s, elhibázott cselekvést jelentő igével.> elszámolta magát. | < ki- ik-s igével, annak kif-ében, hogy a cselekvés a cselekvő teljes kielégüléséig tart.> kimulatta magát.

3. <nyomatékos birt jelzőként:> saját. a maga főztjét eszi; ▸ a maga egészében, teljességében

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.

3. jelentős dolog. ez már valami!; ▸ ez is valami? ▸ viszi valamire ▸ lesz belőle valami

4. (mn-ként) olyan, aminek mivolta, jellege, minősége ismeretlen v. meg nem határozható. valami baj van; mutatok valami szépet. | a jelzett személy, dolog fajtájához, milyenségéhez hasonló; olyan, mint ... úgy él, mint valami kiskirály. | kevéssé, pontatlanul ismert. valami lajos vagy kicsoda keresett. | pejor ismeretlen és kevésre becsült. valami nővel tölti az idejét.

5. (mn-ként) egy kevés, valamennyi. valami időm még van.

6. (hsz-ként) biz körülbelül, mintegy. voltunk valami tízen.

7. (hsz-ként) biz <fokozó és nyomósító szóként:> nagyon, rendkívül. valami szörnyű! | ▸ nem valami nem valami jól sikerült.

1. nép rég ami (csak).

2. elav amilyen (csak).

1. bizonytalan, meghatározatlan minőségű, természetű tárgy, dolog. de furcsa valami ez!

2. ritk pompás, remek dolog. az aztán a valami!

1. valami felé, valaminek az irányában. délnek [fordul]. | valami felé, úgy, hogy hozzáér, beleütközik. a falnak [ment].

2. valamilyen célra. [jó lesz] tüzelőnek.

3. valamilyen állapotba, minőségbe (jutva, juttatva). szegénynek [született]; elsőnek [jött]; orvosnak [tanul].

4. (szóismétlő szerkezetekben) a jelzett tulajdonság, minőség tekintetében. jónak [jó].

5. tulajdonául, ill. részére, számára. [pénzt ad] a fiának. | javára, ill. kárára. [használ, árt] a hírének. | <közlést, jeladást jelentő igék mellett:> valakihez intézve, valakinek szánva. [szól, int] a fiának.

6. <a kell, lehet, szabad igék mellett, a cselekvő (személy) megjelölésére.> apámnak [el kell mennie].

7. <birt szjeles alannyal, annak megjelölésére, akire, amire az állítás vonatkozik.> a lánynak [szőke haja van].

8. valakinek, valaminek a szempontjából. jóskának [mindegy].

9. <vonzatként.> [örül] a sikernek; [megfelel] az előírásnak.